Magányos órák

Amikor kérdezik, hogy milyen régóta vagy már férfi/nő nélkül. Akkor valami frappáns választ kell adnod rá. Mondjuk azt, hogy „már jó ideje” vagy „most nincs szükségem senkire,megvagyok egyedül.” Stb. Hazugság, igenis mindenkinek szüksége van egy társra. Valakire akire támaszkodhat ebben a megzavarodott világban. Akihez bármikor menekülhet egy-egy zűrzavar után. Tudja, hogy számíthat rá mindig,mert ő vár rá…. Rám senki sem vár. A testem már teljesen kivan éheztetve az érintések után. A szerelem olyan mint a luxus, mint a kincs. Ott van előtted, de nem kaphatod meg. Csak vágyakozol utána, a tested lángol, a szíved darabokra törik. Vissza emlékszel a legutóbbi kapott csókodra…Illetve a búcsú csókodra és vágysz rá. Valami újra,valami fantasztikus dologra. Egyszerűen szomjazol, mint egy kiszáradt növény. Megremeg a tested amikor hirtelen hozzád ér az újdonság. Rájössz,hogy milyen régóta éreztél már ilyet! A szikrát, a bizsergést, egyszerűen hihetetlen nem is számítasz rá,de rájössz,hogy valami kezdődik,ami elmúlt. Hozzá érsz az ajkaidhoz és végig simítasz rajta. A könnyeidet ízlelgeted és rájössz, hogy sírsz. Nem, nem akarsz sírni, neked nem szabad! Állj le! Mit képzelsz, pont ilyen dolog miatt fogsz bőgni? Azért, mert baromira magányos vagy? Nincs kapcsolatod a külvilággal? A falak pedig ledőlnek, mert gyenge vagy és olyan ember ront be rád, akire nem is vártál. Felkavarja a megsebzett világodat, látja benned a csatát. Belelát a lelkedbe a szemeiden keresztül. Látja, hogy baromira szenvedsz a fájdalomtól. Hiába mosolyogsz, ha belül majd’ meghalsz a magánytól.

Már nem is emeled fel a kezedet a segítőknek. Ott vagy a gödör legmélyebb bugyrában és egyre lejjebb ásod magad. Nem lesz így jó. Egy nap azt sem fogják tudni, hogy létezel. Annyira elásod magad. Egyszercsak valami kiránt téged onnan. Egy nap érezni fogod, hogy napról napra a felszínen találod magad. Elkezdesz élni és érezni. Az érzéseid úgy kifognak robbanni mint a vulkán. Átjárja majd az egész testedet és a szemeid is megváltoznak: ragyogni fognak. Az életkedved napról napra jobb lesz,mert tudod,hogy eljön a te időd is. Türelmesen leülsz a Hold fényében és kitalálod, hogy érd el a céljaidat.