Ez nem szerelem csak egy...de ez mi?

Egyszer már mindannyian átéltünk egy szerelmi kalandot és csalódást. Van úgy,hogy az embernek idő kell, míg kiheveri a fájdalmat és a csalódottságot. Olyankor mély depresszióba esünk, nem akarunk senkit se a közelünkbe engedni. Lemondjuk a bulikat, lepasszoljuk a legjobb pasikat, mert tuti, hogy kihasznál minket. Frissek a sebek,nem akarunk még nagyobb fájdalmat. Elhatárolódunk a külvilág adta lehetőségektől… A barátaink akik mindig ott voltak, napról napra eltűnnek. Egyszer csak egyedül maradunk a világon. Naná,hogy a falak a szívünk körül egyre jobban vastagodnak. Vajon ki fogja áttörni a gátakat? Ki az aki megtöri az ezer évnek tűnő magányunkat? Tényleg létezik a nagy Ő? Amikor szerelmesek vagyunk az egész világ rózsaszínbe borul. Mindent megtennénk a szerelmünkért. Csak Ő létezik a számunkra. Na,de…mi van azokkal a reménytelen szerelmekkel? Miért az elérhetetlen és a vágyálom pasi kell? Miért nem jó nekünk az,akit tálcán kínálnak? Miért lökjük el a jelentkezőket? Mi van akkor ha két ember passzol egymáshoz, még se tudnak összejönni? Azért,hogy ne szülessen igaz szerelem? A boldogság mára már luxus? Aligha nem. Néha úgy tűnik, de igazából nem az. Csak harcolni kell érte, és a másik félnek jeleket kell mutatnia,hogy igen gyere már ide közelebb! Vagy valami. Összejönnek, járnak pár hónapig, aztán kiderül, hogy mégse működik a kémia. Szakítanak, újból jön a szívfájdalom, ez játszódik le évről évre, vagy 2-3 évente. Azt mondják sok békát kell megcsókolni.

Drága facebook segítségével gyorsan lecsekkolhatjuk a jelölteket. Nézelődhetünk, válogathatunk, esetleg meg- vagy félre ismerhetjük. Gyors nyomozás után rájön az ember,hogy ő az akit keres vagy nem. Vannak túl tökéletesnek látszó és átlagos és nem bejövős pasik. Mindig az aranyközéputat keresem. Ezért is meglepő ha túl tökéleteset találok.

Egyetlen hibája, hogy nem akar kapcsolatot. Illetve akar, csak nem lépett ki abból a bizonyos reménytelen szerelmes státuszból. Jó is lenne facebookon egy ilyen családi állapot: „Reménytelen szerelmes” Békén hagyják vagy segítenek neki a barátai. Napról napra születnek körülöttem kapcsolatok és tovább lépések a kapcsolatokba. Új szerelem, eljegyzések, összeköltözések, esküvők, babák stb. Az én életem semmit se változik. Örülök, hogy minden rendben van, de mégis érzem,meghülyülök az egyedülléttől. Lemondják a találkozókat egy randi miatt, a kifogások miatt, minden más hülyeség miatt. Belefáradtam, hogy totális hülyének néznek. Megszoktam. Valahogy hozzám nőtt az egész magány dolog. Amikor mellettem beszél két ember egymással, persze velem is. Mégis villám gyorsan eltudnak kalandozni a gondolataim. Pár perc fázis késés után újból elmagyarázzák a témát. Rájövök, hogy nincs mit hozzá szólnom, mert bevagyok zárva egy kalitkába. Repülnék, de nincs hova és nincs kivel. A szobám sarkába lekuporgok és zokogok, mint egy megkínzott vad…..A levegőt nehezen veszem, a könnyeimtől nem látok. A szám kiszárad a szívem majd kiszakad a helyéről. Mintha szakítottak volna velem. Az álmosoly nem megy már tovább. Kiakarom mutatni a világnak, hogy igenis kurvára fáj itt belül. Nem bírok talpra állni, de ha sikerül is egyből elbukok. Nem akarok a legújabb divatnak élni, hogy járnak velem egy hónapig és egyből dobnak. Nincs kedvem játszani, túl sok sérülést szenvedtem már. Túl sok a heg a szívemen… Szóval gyerekek, ne divatból járjatok egymással. Biztosan vicces, hogy hetente beállítjátok, hogy kapcsolatban aztán egyedülálló. Itt-ott gratulálnak vagy sajnálnak. Amikor igazán boldog vagy, azt fogják hinni, na majd két nap múlva megint szétmennek. Szóval lassan a testtel! A végén még te magad fogsz megsérülni és sose fogod megbocsájtani magadnak ezt az egészet.

Én pedig megpróbálom végig csókolni a békákat, hátha herceg lesz belőlük, vagy én magam változok át békává. Bármi megtörténhet!