2012. szeptember 14., péntek

Bőrig megázva



Szemtől szembe állunk és még mindig várom a választ. Zuhog az eső,hideg van és reszketek. Idegesen toporgok. Áh nem fog beengedni az életébe. Túl szép,hogy igaz legyen. A lehetőség ajtaja nem akar kinyílni. Már egy éve keresek munkát. Reménytelen ez az egész helyzet! Lehetnék ribanc is az utcasarkon, de az a legalja lenne! Ilyen mélyre nem fogok süllyedni a végén akkor tényleg nem kellek senkinek. Csak ilyen idiótáknak akiknek egy alkalomra lennék jó. Barátok, hol van a régi társaság? Hol van az udvariasság a figyelem és a megbízhatóság? Amint elvégeztem a sulit és állást kezdtem keresni,mintha szándékosan eltávolodtak volna tőlem! Próbáltam közeledni, ők pedig távolságot tartottak tőlem. Elkezdtem a sötétségbe tapogatózni isten őrizz, hogy kihúztak volna a bajból. Nekik jó volt a fényben fürdőzni, aztán jött a felhő és elmenekültek. Gyáván és szívtelenül. Voltak álmaim és céljaim, még saját magam is győzködtem, hogy igen majd eljön az én időm. Csak ez a mondat már kezdett megbolondítani és türelmetlenné tenni. Régóta járom ezt a sivatagot és a francért nem találom az ivóvizet. Tapasztaltra és kalandra vágyom. Megszeretném osztani az életemet egy pasival. Szeretnék szeretni és ő is viszont szeretne. Figyelne rám,vigyázna rám és amikor nem találom a helyem az ölelő karjaiban szeretnék menekülni. Elfeledtetné velem egy kicsit a világot. Mintha menekülnének előlem a pasik. Nekik nem kell munkanélküli barátnő? Nem jobb,amikor otthon van és vár rájuk a barátnőjük? Nem kell azon görcsölni,hogy mikor lép félre a munkahelyén. Nem jár pasik közé és ez tök jó. Hol van a megértés ebben a világban? Miért kell több embert kirúgni a munkahelyről? Ördögi kör ez amiből nagyon nehéz kitalálni. Amikor úgy érzed ó igen eljött az én időm,akkor jön az illúzióromboló. Mehetsz infúzióra. Adagolhatod magad a stresszel és a kilátástalansággal. Küzdhetsz a depresszióval. Aztán megint jön egy kis remény sugár,bevilágít az életedbe, kimászol. Kint vagy és hopp máris újból lent vagy. Hidd el,csak a szakadék szélére jutottál fel. Nem másztál ki egészen a pokolból. A barátaid pedig kinevetnek,hogy de béna vagy! Ja,ezek nem is barátok, ők csak arra jók,hogy a sikeredben osztozzanak,amikor megsem érdemlik. Bepofátlanodnak az életedbe és tovább állnak ha gáz van veled. Nincs annál rosszabb,amikor a testvérednek több barátja van mint neked. Oda át vannak a szomszédban és nevetgélnek. Hallod,hogy milyen jól elvannak. Te pedig küzdesz a neten, hogy legyenek barátaid! Senki nem áll szóba veled! Magadra maradtál fogd már fel! Amikor összefutsz velük a konyhában rád zárják a konyhaajtót. Illetve a testvéred akiben bízol,de aztán rájössz,hogy benne se bízhatsz már. Ebben a helyzetben nem. Megszűntél létezni és csak bábu vagy aki nem találja a helyét a világban,illetve a munkaerőpiacon. Pasi fronton se jutsz előre,ha tetszik neked valaki eltaszítanak tőle. Ha már kiábrándultál belőle akkor a nyakadra sózzák. Oda dobják neked,mint egy romlott darab húst. Nesze edd meg bazd meg! Te pedig arrébb tolod,mert elment az étvágyad az egésztől. Felmész és itatod az egereket, a szíved összeszorul a torkodban levő gombóc akadályozza a levegővételt. Aztán kitör belőled minden fájdalom. Hát igen állandóan belém szúrják a kést. Vérzik a szíved ami olyan szépen felépült a romjaiból. Elveszik minden reményed,mert gondoltad megpróbálsz nem antiszociális lenni. Próbáltál emberi hangon kommunikálni,de néztek rád,hogy milyen szánalmas vagy….
Egy nap pedig valóban felerősödsz, a falak egyre stabilabbak lesznek a szíved körül. Egyszer eljön a fény amit oly régóta keresel. Egyszer a múzsa is homlokon fog csókolni,hogy sikerre születtél! Jönnek nyalizni azok a barátok, akik észre se vettek téged a sötétségben. Azokat hagyd figyelem kívülre! Foglalkozz azokkal, akik ismerik már a múltadat,végig kísértek a lejtőn. Akkor is fogták a kezedet, amikor totál reménytelen eset voltál. Amikor véget akartál vetni az életednek,lelket vertek beléd,hogy ne tedd! Két ember, akik mondták: soha ne add fel! Az egyik a gimnáziumi barátnőm a másik pedig az édesanyám. Ők ketten húztak ki a mélyből, még akkor is amikor makacsul ücsörögtem alul. Amikor totál átáztam az esőben ők tartották felettem az ernyőt,hogy ne legyen nagyobb bajom. Most már bízom benne,hogy minden jóra fog fordulni, hiszen várnak rám sokkal jobb dolgok. Lassan,de biztosan eljönnek azok a pillanatok amikért érdemes lesz élnem!

2012. szeptember 9., vasárnap

Amikor nincs kiút

Egy éve munkanélküli leszek októberben. Azóta próbálkoztam,erőlködtem,böngésztem az állás portálokat. Szépítgettem,csinálgattam az önéletrajzomat. Feltuningoltam és csináltattam egy jó képet. Reakció: semmi.
Ismerősöket megkértem,hogy nézzenek nekem állásokat,ha van üresedő hely szóljanak. Szóltak és mondták,hogy az a pozíció nem hogy megüresedett,de meg is szűnt!Csalódottan vettem tudomásul: nincs kiút. Sehol. Van egy OKJ-s bizonyítványom: nem ér semmi nyelvvizsga nélkül. A nyelvvizsgák és a tanfolyamok pedig horrorisztikus áron vannak!Amit ugye nem támogat a munkaügyi központ.Ülnek és malmoznak, behívnak pár embert időpontra. Üljél két órát és utána vedd át a jelenléti lapodat azzal az indokkal: "Jöjjön vissza félév múlva" Addig? Mit csinál az ember? Otthon ül pénz és munka nélkül. Pályakezdőként támogatás nélkül,mert ugye nincs gyakorlat,nincs tapasztalat. Nincs támogatásod,mert még nem dolgoztál. Megszűnik a családi támogatás,mert már nem jársz iskolába. Kapard össze magadnak a kis pénzt,ha tudod és boldogulj. Álmodozol vannak terveid.Várod,hogy hívjanak,időközben a barátaid elhagynak,mert senki lettél.Egyedül maradtál az álmaiddal,a titkaiddal,a saját gondolataiddal.Nincs kivel megosztanod,nincs kinek elmondanod.A lelked tele lesz terhekkel,hova tedd a dolgokat?Tanácstalan vagy,ki az aki átéli azt amit én?Ki van ilyen helyzetben?Valaki?? Én a munkaügyi központ helyében csinálnék foglalkozásokat,találkozókat,kirándulásokat.Munkanélküli klubbot,legyen csapatépítő tréning.Ne,hanyagolják el a munkanélküli embereket.Ők igenis érnek valamit,csak nem tudnak elhelyezkedni a szakmájukban,mert válság van.A politikusok ígérgethetnek munkát,pénzt és adócsökkentést.Nem hiszünk már nekik,csak magunkban bízhatunk,hogy valami történni fog.A politika ahelyett,hogy ezzel foglalkozna egymás vérét szívják a pártok stb. S a híradókban végig kell nézni,hogy a politikusok milyen autóval járnak,mennyit keresnek és a gyerekeik milyen magánovikba járnak és mennyibe kerül havonta. (1 millió Ft-os magánóvoda...) A szegény ember pedig enni se tud normálisan,mert segélyekből él.Számlákat kell befizetni,TB támogatást se kap,mert nincs miből levonni.
A pályakezdő fiatalok diplomával a kezükben utcaseprőnek állnak be,mert nincs helyük a munkaerőpiacon.Külföldre mennek,ha olyan jó anyagi támogatást kapnak a szüleiktől.Az van rossz helyzetben aki próbál kapcsolatokat építeni,de nem megy. Néha olyan érzésem van,mintha lenéznének,lejárt a "népszerűségi" indexem. Érdektelen lettem,majd ha lesz pénzem na akkor barátkoznak velem újból,mert lekell engem húzni.Ki kell használni,mert van pénzem.Na,ezt nem fogom hagyni!Csak azokban fogok bízni akik a nehéz időszakot átvészelték velem.Kibírták a hisztijeimet és a depressziómat, a hangulatváltozásaimat.Támogattak lelkileg és anyagilag sose szorultam rá,hogy segítsenek!Ott volt mellettem 2-3 ember akik biztattak,hogy ugyan ne hülyéskedjek minden jóra fordul.Bennem volt a vágy,hogy kitörjek ebből az egész helyzetből.Vannak lehetőségek amik lebegnek a szemem előtt és két kézzel elkapom őket.100-ból biztosan összejön majd egy.Próbálom élvezni ezt a szabadságot,csak hosszútávon már nem megy.Oké elég volt az egy év szünetből,egyébként terveztem is.Most itt az idő,hogy elinduljak.Hiszen senki se marad meló nélkül.Van egy mondás: "Gyakorlat kell a munkához!Valóban?Inkább munka kell a gyakorlathoz!" Ugathatnak felsőbb rendű beképzelt cégek,hogy holland,német,,olasz,orosz,román nyelvtudás szükséges.Előbb vagy utóbb tönkre fognak menni,mert túl nagy elvárásaik vannak.Ki az a hülye aki elkezd románul tanulni???Angol a világnyelv könyörgöm!Ha azt tudod már mehetsz inkább külföldre.A külföldi Magyarországon levő cégek vessenek magukra!