Reménytelen évet és hónapokat tudhatok magam mögött. Összetört álmok után azt gondoltam:mi jöhet még ennél rosszabb? Mikor fogok ki kerülni ebből az ördögi körből? Hogyan fogom megtenni, hogy fogok kijutni ebből? Egyszercsak rám kacsintott a munka lehetőség édesanyám ismerőse által. Egyből állásinterjúra invitáltak és rohantunk is a leendő munkahelyemre. Nagy izgatottságom miatt először félre értettük,hogy megkaptam az állást. A főnök megerősítette: nem álmodtam tényleg van munkám,mert felvettek! Tudjátok mit éreztem abban a percben? Az elmúlt két év gyötrelme és súlya leesett a vállamról. A folytonos út keresés és a rengeteg miért-re meglettek a válaszok. Végre én is megtapasztalhatom a felnőttlét gyötrelmes és sikeres útját. Akárki akármit mond,nekem erre volt szükségem. Elindulni egy úton,valóra váltani egy álmot. Normális emberként részt vehetek a munkaerőpiac izgalmas forgatagába. Lehetnek pesszimisták az emberek,hogy jaj vissza sírod még a boldog gyerekkorodat és a suli időszakot. Most még nem sírom vissza. Lehet,hogy majd a jövőben siránkozni fogok,hogy jaj olyan jó lenne újra iskolába járni! Mindenki ezt csinálja,ha teljesen kimeríti a munka és elege van az egészből. Szerintem lehet pozítivan is felfogni a dolgot: megtudod csinálni!
Ha van lehetőség élni kell vele. Ha nehéz,küzdeni kell. Egy év meló keresés alatt küzdöttem és önismereti vizsgálaton estem át. Rájöttem,hogy egyszer szakács szeretnék lenni! Talán majd jövőre elintézem a dolgot,vagy 2 év múlva kitudja. Először az angol nyelvvizsga legyen meg és a biztos munkahely. Az jó,ha az embernek vannak céljai és álmai. Szeretném végig járni az utat és még mindig megszeretném találni önmagam. Most békében vagyok önmagammal, büszkén veregetem vállba magam,hogy ügyes kislány vagy. :) 2013 január 2.-án elkezdődik a nagy betűs élet, az igazi küzdelem és a való felnőtt élet.
Ha eddig hittem magamban,akkor jövőre is sikerülni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése