2012. szeptember 14., péntek

Bőrig megázva



Szemtől szembe állunk és még mindig várom a választ. Zuhog az eső,hideg van és reszketek. Idegesen toporgok. Áh nem fog beengedni az életébe. Túl szép,hogy igaz legyen. A lehetőség ajtaja nem akar kinyílni. Már egy éve keresek munkát. Reménytelen ez az egész helyzet! Lehetnék ribanc is az utcasarkon, de az a legalja lenne! Ilyen mélyre nem fogok süllyedni a végén akkor tényleg nem kellek senkinek. Csak ilyen idiótáknak akiknek egy alkalomra lennék jó. Barátok, hol van a régi társaság? Hol van az udvariasság a figyelem és a megbízhatóság? Amint elvégeztem a sulit és állást kezdtem keresni,mintha szándékosan eltávolodtak volna tőlem! Próbáltam közeledni, ők pedig távolságot tartottak tőlem. Elkezdtem a sötétségbe tapogatózni isten őrizz, hogy kihúztak volna a bajból. Nekik jó volt a fényben fürdőzni, aztán jött a felhő és elmenekültek. Gyáván és szívtelenül. Voltak álmaim és céljaim, még saját magam is győzködtem, hogy igen majd eljön az én időm. Csak ez a mondat már kezdett megbolondítani és türelmetlenné tenni. Régóta járom ezt a sivatagot és a francért nem találom az ivóvizet. Tapasztaltra és kalandra vágyom. Megszeretném osztani az életemet egy pasival. Szeretnék szeretni és ő is viszont szeretne. Figyelne rám,vigyázna rám és amikor nem találom a helyem az ölelő karjaiban szeretnék menekülni. Elfeledtetné velem egy kicsit a világot. Mintha menekülnének előlem a pasik. Nekik nem kell munkanélküli barátnő? Nem jobb,amikor otthon van és vár rájuk a barátnőjük? Nem kell azon görcsölni,hogy mikor lép félre a munkahelyén. Nem jár pasik közé és ez tök jó. Hol van a megértés ebben a világban? Miért kell több embert kirúgni a munkahelyről? Ördögi kör ez amiből nagyon nehéz kitalálni. Amikor úgy érzed ó igen eljött az én időm,akkor jön az illúzióromboló. Mehetsz infúzióra. Adagolhatod magad a stresszel és a kilátástalansággal. Küzdhetsz a depresszióval. Aztán megint jön egy kis remény sugár,bevilágít az életedbe, kimászol. Kint vagy és hopp máris újból lent vagy. Hidd el,csak a szakadék szélére jutottál fel. Nem másztál ki egészen a pokolból. A barátaid pedig kinevetnek,hogy de béna vagy! Ja,ezek nem is barátok, ők csak arra jók,hogy a sikeredben osztozzanak,amikor megsem érdemlik. Bepofátlanodnak az életedbe és tovább állnak ha gáz van veled. Nincs annál rosszabb,amikor a testvérednek több barátja van mint neked. Oda át vannak a szomszédban és nevetgélnek. Hallod,hogy milyen jól elvannak. Te pedig küzdesz a neten, hogy legyenek barátaid! Senki nem áll szóba veled! Magadra maradtál fogd már fel! Amikor összefutsz velük a konyhában rád zárják a konyhaajtót. Illetve a testvéred akiben bízol,de aztán rájössz,hogy benne se bízhatsz már. Ebben a helyzetben nem. Megszűntél létezni és csak bábu vagy aki nem találja a helyét a világban,illetve a munkaerőpiacon. Pasi fronton se jutsz előre,ha tetszik neked valaki eltaszítanak tőle. Ha már kiábrándultál belőle akkor a nyakadra sózzák. Oda dobják neked,mint egy romlott darab húst. Nesze edd meg bazd meg! Te pedig arrébb tolod,mert elment az étvágyad az egésztől. Felmész és itatod az egereket, a szíved összeszorul a torkodban levő gombóc akadályozza a levegővételt. Aztán kitör belőled minden fájdalom. Hát igen állandóan belém szúrják a kést. Vérzik a szíved ami olyan szépen felépült a romjaiból. Elveszik minden reményed,mert gondoltad megpróbálsz nem antiszociális lenni. Próbáltál emberi hangon kommunikálni,de néztek rád,hogy milyen szánalmas vagy….
Egy nap pedig valóban felerősödsz, a falak egyre stabilabbak lesznek a szíved körül. Egyszer eljön a fény amit oly régóta keresel. Egyszer a múzsa is homlokon fog csókolni,hogy sikerre születtél! Jönnek nyalizni azok a barátok, akik észre se vettek téged a sötétségben. Azokat hagyd figyelem kívülre! Foglalkozz azokkal, akik ismerik már a múltadat,végig kísértek a lejtőn. Akkor is fogták a kezedet, amikor totál reménytelen eset voltál. Amikor véget akartál vetni az életednek,lelket vertek beléd,hogy ne tedd! Két ember, akik mondták: soha ne add fel! Az egyik a gimnáziumi barátnőm a másik pedig az édesanyám. Ők ketten húztak ki a mélyből, még akkor is amikor makacsul ücsörögtem alul. Amikor totál átáztam az esőben ők tartották felettem az ernyőt,hogy ne legyen nagyobb bajom. Most már bízom benne,hogy minden jóra fog fordulni, hiszen várnak rám sokkal jobb dolgok. Lassan,de biztosan eljönnek azok a pillanatok amikért érdemes lesz élnem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése